Itt, kicsit középen, kicsit balra, az az. A szívem. Mint egy üres metrószerelvény, benne papírfecnik, újságok, kólás dobozok és idegen arcok melyek ismerősökre emlékeztetnek. Nagy a tempó, a huzattal foszlanak az emlékek, de sosem válnak köddé teljesen. Ahogy kopnak, úgy szépülnek. Néha kiürül, néha csordultig töltődik, de mindig ugyanaz marad. És mindig lesz egy hosszú fekete hajú lány benne. Háttal nekem. Integetnék. Csak már nem érdemes.
Gevin 2014.07.07. 00:44
Emptiness
Címkék:life Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://crisp.blog.hu/api/trackback/id/tr666480801
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
