Néha csak megtörténik. A kérdés, hogy belemarkolsz, észreveszed, kihasználod vagy elengeded. Minden nap, minden új helyzetben, minden elrejteni vágyott pillantásban ott van. Kinyújtóztatott kezek várják, hogy beléjük kapj, hogy utánuk nyúlj, hogy megsimítsd őket. De a momentumok olykor gyors huzattal távoznak, és van, hogy nincs időd rájuk. De van, hogy csak gyáva vagy hozzá, hogy elkapd őket. Süket fülek, üres tekintetek, új holnapok. Későre jár, indulni kéne. Szikrázik a tűzkő. De ma is kialszik.
Gevin 2014.07.02. 23:10
Change
Címkék:life Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://crisp.blog.hu/api/trackback/id/6469179
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
