crisp

Mindig is kétféle verzió létezett: vagy teszed, amit mások mondanak vagy önállósodsz. Saját lábon, két kézzel ragadva meg az életet. Fejlődés. Változás. Hanyatlás. Monotonitas. Egyik sem jöhet létre a másik nélkül. A lényeg mindig azon van, hogy merj lepni, hogy ragadd meg a pillanatot, hogy ne hagyd senkinek és semminek, hogy eltántorítson. Egyedül vagy és ez örökké így marad. Lesznek akik fogjak kezed és kétszer annyian akik csak rángatják. Kockáztatni az életed és tudatában lenne annak, hogy lassan megdöglesz két különböző dolog. Fejest kell ugrani a szakadékba. Hiszen akkor derül csak ki, hogy képes vagy e repülni. És még szárnyak sem kellenek hozzá.